3.rész*

Újra itt. Elég sokat elmaradtam, remélem meg lehet bocsájtani ezt nekem! Jövőhéten ÍGÉREM, hogy leszek. Lehet, hogy lesz egy kis meglepim is.! Jó olvasást! xx

"- Na, azt a bőröndöt vidd be Josh szobájába. - Támadtam le Sofyt, amint felért a lépcső tetejére. - Azokat - Mutattam a zacsikra. -, tedd az ajtó mellé. - Magyaráztam a 15 zacskóval teli Jennanak. ..."

- Oksi.
- Hol van Jenna? - Kérdeztem tőle, mert ahogy körül néztem sehol sem láttam a szöszit. Pedig virít a haja, szóval nem lenne nehéz észre venni.
- Azt hiszem befogta apukádat, hogy segítsen. Te hová mész? - Kérdezte, miközben bevitte a bőröndöt. Épp válaszolni akartam, amikor kijött a szobából. - Ne mondj semmit. Te menekülsz. Én is veled tartok. A bátyád szobája kész katasztrófa. - Tudni illik Sofy bírja a rendet. És nekik sokkal nagyobb házuk is van. De most nem megyek bele a részletekbe.
- Nem, nem menekülök. Gumi kesztyűért és orr csipeszért megyek. - Mondtam neki nevetve.
- HALLOTTAM! És ez az Én szobám.És az Én kupim!
- Josh, ne kiabálj máár! - Kiáltottam vissza.
- De te se!
- Jó, de te kezdted!
- Shut up! - Fuuuuuu.. Nagyon fel tud idegesíteni, de inkább nem reagálok erre semmit.
- Szerintem én lemegyek. - Nézett rám Sofy.
- Rendicsek.
  Én pedig elmentem megkeresni azokat a bizonyos dolgokat, amikre szükségem volt. Orr csipeszt sajnos nem találtam, de a konyhában volt gumi kesztyű. Anyuék furcsának találták, de Sofy azt mondta, hogy majd ő elmagyarázza nekik, én inkább menjek és segítsek, mert nem akar több kiabálást.

- Szerintem ez szennyes. - Néztem Joshra egy fintor kíséretében. A földön ültünk, ruhák hada vett körül minket. Én egy gumi kesztyűvel(Josh szerint túlzás), Josh pedig egy doboz sörrel a kezében. 
- Igen, lehet. Nézd ezt! - Mutatott fel egy fehér pólót, ami mindenféle színben pompázott. - Ez akkor történt, amikor a srácokkal Fruit Ninja-t játszottunk. Tudod, ők szokták ezt "élőben" is játszani. Most én is beszálltam. - Josh nagyot nevetett mikor a mondat végére ért. Azt hiszem talán az emlék hatása miatt.
Mosolyogtam egyet. Kétségtelen, hogy nagyon jóban van a fiúkkal.
- Bírod őket igaz? - Nem bírtam felnézni. Attól tartottam, hogy új családja van. Hogy én már nem számítok neki annyira.
- Igen. Talán a legjobb haverjaimnak mondhatom őket. Különben is, nem dolgoznék együtt velük, ha nem bírnám a fejüket. - Fogalmam sincs, hogy nézett-e engem miközben beszélt, mert nem néztem föl még akkor sem.
- És.. Mennyit fogsz velük lógni a nyáron? - Motyogtam az orrom alatt.
- Nem azért jöttem haza, hogy velük lógjam végig a nyári szünetet. Főleg, hogy az az első alkalom, hogy a nyár elejére végeztünk a turnéval. Kicsit szokatlan. - Josh hangja komoly volt. Elég komoly, ezért rá néztem. A semmibe meredt, mintha valami rosszra gondolna, majd megrázta a fejét, mintha ezzel akart volna visszatérni hozzám, a ruhákhoz, a kupihoz, a szobába.
- Josh. - Sóhajtottam. - Azt hiszem tudnod kell valami fontosat. - Úgy mondtam, mintha az életem múlna rajta. De csak át akartam verni vele.
- Mi?! Mondd! MOST! - Josh nagy, kitágult szemmel nézett rám. Mintha megijedt volna. SIKEEER!!!! 
- Sofyval mindketten Directionerek vagyunk. - Mondtam neki 1000brillió gigawattos mosollyal az arcomon. Josh nagyott nézett. Talán meg is lepődött. Nem tudom pontosan. De én örültem, hogy még mindig az aggódó bátyám.
- És ezt kellett úgy mondanod, mintha TERHES lennél?! - Kész. Itt végem volt. Kitört belőlem a nevetés. Eddig bírtam. - És még röhögsz is? Na meg állj! - Azzal a lendülettel belökött a ruhák közé és elkezdett csikizni.
- Josh! NE! HAGYD ABBA! - Folytak a könnyeim, annyira röhögtem. - JOSH! HALLOD?! Büdösek a ruháid! - Nem bírtam rendesen végig mondani. .. (:D)
- Jó-jó. Nem akarom, hogy megfulladj a bűzömtől. - Nevetett ő is, majd felhúzott vissza, ülőhelyzetbe. - Szóval Directioner, mi? - Mosolygott. - Mennyi ismerősöd tudja, hogy a Jófej bátyád a dobosuk? Mennyinek mondtad? - Nézett rám vigyorogva.
- Nem vagyok az a felvágós típus. - Mosolyogtam rá. - DE. A deszkás haverjaim mindig kérdezték, hogy nincs-e tesóm, hát mondtam nekik, hogy van egy bátyám, aki a One Direction nevű bandának a dobosa. A banda teljesen hidegen hagyta őket, viszont oda- meg vissza voltak, hogy dobolsz. Mutattam nekik képeket. Bejön nekik a tetkód. - Néztem rá egy "Na, ki a király. HÁT ÉN!" mosollyal.
- My tattoos are the best. - Vigyorgott rám továbbra is.
- Igen, a tieid. Bár, nekem nagyon tetszenek a srácok tetkói is. 
- Igen, kifejezetten jók! - Mosolygott Josh. - Mikor mész Adam bácsihoz? - Kíváncsi a drága. 
- Ma van Vasárnap. - Itt egy kicsit megakadtam. A lányok azt mondták, hogy a szünet 2. hetében vagyunk, amikor felkeltettek. - Ugye? - Raktam hozzá azonnal, amint kapcsoltam.
- Igen. - Nézett rám furán.
- Jó. Akkor holnap. Holnap már kezdek. - Néztem rá büszkén.
- Ahww.. - Vinnyogott, mint egy lány. - A kis húgicááááám, holnap kezd a munka helyén, ami nem ideiglenes! - Folytatta a vinnyogást.
- Igeeeen. - Szálltam be a játékba és rebegtettem a szempilláim. Irtó röhejesnek tűnhettünk volna annak, aki esetleg be áll az ajtóba, de nem foglalkoztunk ezzel. Végre haza ért. Érzem, hogy rengeteg mindent kell bepótolnunk, de van rá MAJDNEM egy egész szünetünk. - Hát nem csuda jó móka lesz dolgozni? - Kérdeztem most már én is olyan hangon mint Josh. 
- Csuda jó, biz' ! - Asszem' ez egy új beszéd stílus lett. Annyira nevettem, hogy már nem bírtam és magamtól dőltem el a ruha kupacban. ...

16:42 :
  Sok mindent átbeszéltünk az ebédnél és a délután folyamán. A lányok is nem sokára haza mennek. Szerintem olyan jó 2 óra múlva. Jennaval történt valami, mert nem igazán szólalt meg ma csak folyton mosolygott. És néha elpirult, amikor a gondolataiba merült.
Szentséges ég! SZERELMES, a lány! Hogy nem jutott ez eszembe eddig?! .. Jelenleg épp Josh-sal van a konyhában. Beszélgetnek. Talán tanácsokat kér tőle. De hisz pasi ügyről van szó! Jenna sosem kér tanácsot pasi ügyben. Vagy ... NEM! Az nem lehet! Vagy mégis?! Jenna és Joshie? Nem hinném. Talán csak Jenna ÉS Joshie. Basszus erről beszélnem kell majd vele.
- Em, nekünk mennünk kell. - "Rázott" vissza Sofy a valóságba.
- Azt hittem ma is csak fél7 vagy 7 körül mentek. - Néztem ár kicsit szomorúan.
- Vasárnap van. - Kuncogta Sofy. Hah. Nem felejtem ám el a kis ébresztőjüket!
- Oksi. Sziasztok. - Kikísértem őket, majd elmentem letusolni, felvettem a pizsim, fogat mostam és lefeküdtem, olvasni. Aztán olyan 10-fél 11 körül elaludtam. .

2. rész*

Meghoztam ezt is! Remélem gyarapodtok! :D Jó olvasást! ;) xx

Josh & Em .

"És igen, ott állt..A csomagok mellett egy rakás bevásárló szatyorral és kis ajándékos táskákkal."


Láttam ahogyan végig mér mindhármunkat, majd a szemét hosszabb ideig rajtam tartja. Kicsit láttam ahogy meglepődik. Na igen. Én és a megújult stílusom. Remélem azért nem lesz ellene kifogása. Természetesen hordom azokat amiket nekem vett, hiszen azok tükrözik régi énemet. Szeretem azokat a ruhákat. Igazán, de mostanság kicsit fiúsabb hobbit űzök, amikhez nem jók a szoknyák, a topánkák és akkor a táska kiegészítőkről ne is beszéljünk! Lejjebb hajtottam a fejem.. Nem mertem a szemébe nézni, mert féltem, hogy talán megharagudott rám.
- Em! - Szólal meg kicsit halkan Josh. Én ösztönösen felemeltem a fejem. És a szemébe néztem. Kicsit mintha könnyes lett volna a szeme, de lehet, csak azért láttam úgy, mert nekem már potyogtak a könnyeim. Arcomon végig folyt egy-kettő, de mindet letöröltem. Úgy gondoltam, nem kellene így látnia. Erős vagy, erős vagy, erős vagy.
- Rég láttalak. - Mosolygott. És mosolya oly széles volt, hogy engem is mosolygásra késztetett. Nem bírtam tovább és nekifutásból a nyakába ugrottam.Talán várta, talán látta mire készülök, vagy csak megérezte, mert mikor a nyakába ugrottam szorosan ölelt át.
- Hiányoztál bátyó. - Suttogtam a nyakába.
Hirtelen eltűnt lábam alól a föld. Kétségtelen. Felemelt. Gyerekes kacajjal pörgetett meg a csomagok közt.
- Te is nekem húgi. - Lerakott a padlóra és még egyszer végig mért, tetőtől-talpig. Aztán még egyszer és még egyszer. Miután ezt még 100szor megcsinálta felvont szemöldökkel mosolygott rám tovább.
- Megváltoztál Em. Melyik pasi miatt voltál képes így megváltozni? - Szűkre összehúzott szemmel nézett rám.
Hűvös tekintettel néztem rá fel. De nem tagadhatom, hogy mindeközben mosolyogtam, mert tudtam .. Ha visszajön a turnéról, vele együtt visszajön a "haegyujjalisahúgocskámhoznyúlszkinyírlak" bátyám.
- Josh! - Szólt rá anya elég mogorva hangsúllyal, de láttuk, hogy mosolyog.
- Khmm.. Gyerekek. Én nem szeretném megzavarni az idilli pillanatokat, de van itt még 2 lány és én is már a nappaliban szeretnék lenni. - Basszus! Jenna és Sofy .. Fene egye, hogy elfelejtettem.
- Óóóó, igen! - Homlokon csaptam magam és hátrafordultam feléjük. - Bocsii! - Bevetettem a híres kis kutya szemeimet. Ők csak furán néztek felém. Lehet, hogy természetes, hogy ennyire örülök a bátyámnak? Vagy ezt csak ők veszik ilyen lazán? Hmm..
- Szia Josh! - Köszöntek egyszerre mindketten. Ezek összebeszéltek?!
- Sziasztok!
- Beljebb mehetnénk végre?! - Asszem' apu ideges lett.
- Öhmm, persze. - Fordultam felé és bólintottam egyet. Apu biccentett és megindult, az sugallva, hogy akkor rajta, indulás. Mindenki arrébb állt és elengedtük magunk mellett.

Szerintem nem is zavarta, hogy Josh 3 bőrönddel és 2 sport táskával áll az ajtóban. Az ajándékos zacsikról meg ne is beszéljünk, mert abból legalább 30 volt - nem olyan nagy szatyrok -, gondolom minden rokonnak egy ajándék.
- Na jó lányok, vigyük fel ezeket. Aztán megcsináljuk az ebédet is. - Nézett körbe, majd rámosolygott Joshra. Ő pedig egy szem forgatással díjazta ezt.- Nem vagyok a lányod. - Josh felkapott 1 sport táskát, az egyik bőröndöt és még 3 ajándékos zacskót. - Igyekezhetnétek, mert a repülőn nem volt jó kaja. - Majd sarkon fordult és felment a lépcsőn. Anyu kétségbe esve nézett utána.
- Mrs. Devine, nyugodjon meg. - Mosolygott rá Sofy. - Elbírjuk ezeket, csak nem egyszerre. - Folytatta.
- Sofy drágám. Hányszor mondjam még el, hogy hívj nyugodtan Elenának? Nem vagyok annyira öreg! - A végét olyan tettetett sértődöttséggel mondta, hogy ha nem ismerném, esküszöm bevenném a hangsúlyt!
- Értem.. Elena. - Ízlelgette Sofy a nevet, pedig már rengetegszer el lett neki mondva. Mi Jennával csak mosolyogtunk. Tény, hogy Jennát régebb óta ismerem, mint Sofy-t, ezért ő már tegezi anyut. De Sofyval is több, mint 4 éve barátok vagyunk. Ideje lenne megjegyeznie.
- Na lányok, akkor ezeket vigyük föl. Aztán nem sokára nekiláthatunk az ebédnek is. - Mosolygott Josh-ra.
- Ahh.. A fiad vagyok. NEM a lányod. - Josh dühében felkapott  3 ajándékos zacskót, 1 sport táskát és megfogta az egyik bőröndöt. - Igyekezhetnétek, mert a repülőn nem volt valami jó a kaja. - Unott pillantást vetett felénk, majd sarkon fordult és felment az emeletre.
- Ez így nem lesz annyira nehéz. - Néztem a többiekre mosolyogva, de csak "te hülye vagy?!" pillantásokat kaptam, szóval inkább felkaptam a másik sport táskát, a 2. bőröndre pakoltam 2 zacsit és mentem én is Josh után. Na igen, de a lépcsővel nem számoltam. Mire kitaláltam, hogy hogyan is menjek fel rajta, addigra anyáék is beértek.
Nagy nehezen feltrappoltam a lépcsőn és bementem Josh szobájába. Ezt se kellett volna.
- Itt meg mi a franc történt?! - Néztem nagy szemekkel az én drága bátyámra.
- Én csak pakolom ki a cuccokat. - Olyan értetlen fejet vágott, hogy elröhögtem magam rajta.
- Josh, ez pakolás? - Még mindig nevettem. Folytak a könnyeim.
- Pasiból vagyok.
- Értem én, de ez a szoba úgy néz ki, mint ahova nem rég érkezett egy bomba.
- Tök mindegy, itt nem az a probléma, hogy hogyan néz ki a szobám. Itt az a baj, hogy nem tudom eldönteni, melyik ruha tiszta és melyik szennyes. - Nézett rám Josh nagy szemekkel.
- Ühümm.. Segítsek?
- Jó lenne. - Sóhajtotta.
- Rendben. Pillanat. - Ledobtam mindent a kezemből és kifutottam a kis folyosóra. - Anyuuuuuu! Ne hozzátok be a szobába a cuccokat, csak a 3. bőröndööööt!! - Úgy üvöltöttem, ahogy csak tudtam.
- Jó kicsim, de ne üvölts kérlek. - Egyszeriben anyu bukkant fel a lépcső tetejénél.
- Upssz.. Azt hittem, hogy még mindig szenvedtek. - Húztam be a nyakam. - Mindent pakoljatok le az ajtó elé, a bőröndöt pedig vigye be valamelyik lány, DE NE TE! - Az utolsó három szót nyomatékosítottam. Anyu bólintott, lerakta cuccokat és lement a lépcsőn.
- Na, azt a bőröndöt vidd be Josh szobájába. - Támadtam le Sofyt, amint felért a lépcső tetejére. - Azokat - Mutattam a zacsikra. -, tedd az ajtó mellé. - Magyaráztam a 15 zacskóval teli Jennanak. ...

1. rész*

Köszönöm szépen a kedves visszajelzéseket, nagyon jól estek! Tényleg! :) Ha tetszik a blog, iratkozz fel! :3
Itt is van az 1. rész! .. Jó olvasást! :) xx

Emilie & Josh. 

- Emilie! Kelj már fel! - Koppantam egy nagyot a padlón.
- Még 5 percet..
- Emilie! Hahóóóóóó! - Jött egy másik hang és mivel nem reagáltam így egy párnát is kaptam mellé. Na itt már kiugrott a szemem ugyanis rájöttem kik szólongatnak egy folytában.
- Kelek már. - Motyogtam, miközben fejbe dobtam párnával Jennát.- Mit ütögetsz a párnával, amikor már a padlóra löktetek?! - Tápászkodtam fel.
- Csak nem fogjuk hagyni, hogy a szünet 2. hetében is 11 - 12 óráig aludj. - Nézett rám döbbenten Sofy.
- Jó igaz. De akkor sem egy ilyen keltéssel kellett volna elő drukkolnotok.- Vágtam a fejükhöz a szerintem teljesen elfogadható érvet. Aha, a következő mondatnál már nem egészen így gondoltam.
- Drága-drága Emilie..- Ó-ó ..Ez már nem kezdődik jól. - Szerinted, ha 10-szer szólunk, az nem elég?! - Nézett rám kicsit idegesen Jenna. KICSIT?! .. Talán túloztam. Nagyon idegesen nézett, amiből arra következtettem, hogy valamit elfelejthettem. Hupssz.
- Öhmm..Izé..Szépet álmodtam? - Kérdeztem leginkább magamtól, de én se tudtam biztosra, hogy beszélek.
- És, miről álmodtál? - Ültek le mindketten az ágyamra és kíváncsian lestek felém.
- Őszintén? Semmit, de nem tudtam mit mondani Jenna hirtelen kirohanására.
- Óóóó..Bocsesz. - Húzta kicsit összébb magát az említett.
- Nem gond. - Legyintettem egy kicsit. - Mit felejtettem el csajok? - Amíg ők elszöszmötöltek, hogy hogyan legyenek mindketten velem szembe, addig én leültem az ágy végébe és figyeltem őket. Egyszer csak végre velem szemben ültek. Igazából halvány lila fogalmam sincs, hogy miért tartott ilyen sokáig ez nekik, mert a 17. születésnapomra francia ágyat kaptam, de végül is ők tudják.
- Na? - Vetettem rájuk egy kérdő pillantást.
- Ja, igen. - Csettintett Jenna. - Elfelejtetted, hogy ma jön haza a bátyád? - Nézett rám felvont szemöldökkel. A francba..Hirtelen leesett. Hát persze, Josh ma jön haza! Végreeeeeeee! Uhh..Már nagyon várom. Ezernyi gondolat cikázott a fejemben és hirtelen egy kéz jelent meg a fejem előtt.
- Föld hívja Emiliet! - Legyezett a fejem előtt Sofy, ezzel kizökkentve a bambulásomból.
- Én.. Én csak elgondolkoztam. - Mosolyogtam és az a mosoly azt hiszem egész nap a fejemen marad.
- Igen, azt látjuk. - Mondták teljesen egyszerre. Mire mindhárman felröhögtünk.
- Akkor nem szeretnél esetleg felöltözni vagy valami? - Nézett rám vigyorogva Sofy.
- De..Azonnal.Máris.Én akkor...Megyek és elintézem a fésülködést, fog mosást..Meg a többit. - Beszéltem összevissza.(Azt hiszem Josh eléggé hiányzott ahhoz, hogy teljesen rá terelődjön minden gondolatom.)És beslisszoltam a fürdőszobába ..

*****

Emilie ruhája.

- Na, ez szerintetek jó lesz "Bátyó várásra"? - Kérdeztem kicsit feszülten, mert szerettem volna őt meglepni.
- Szerintem teljesen jó. - Nézett rám Jenna, Sofy pedig bólintott egyet afféle, 'Igen, ezt én is így gondolom.' stílusban.
- Köszi csajok. - Öleltem át őket. Még tettem fel egy halvány sminket-csak a szokásost-és le is mentünk a konyhába.
- Kértek valamit? - Kérdeztem, miközben én öntöttem magamnak egy pohár narancs levet.
- Nem köszi. - Válaszolt Sofy egy napilapot lapozgatva.
- Én sem. - Mosolygott Jenna. Én egy kisebb bólintással jeleztem, hogy megértettem és belekortyoltam az üdítőmbe.
Már alig bírtam várni .. A lányok fent azt mondták kb. 10-15 perc. Ebből már 6-7 perc biztos eltelt..Legalábbis nagyon remélem! . Jenna láthatta rajtam, hogy teljesen kivagyok, mert mikor elmostam a poharam oda jött és megölelt, majd ezt suttogta.: 'Ne aggódj, minden rendben lesz. Pár perc és itthon vannak.' - Ez nem teljesen nyugtatott meg, de azért azt sem mondanám, hogy nem volt hatása. Sofy egyszer csak kettőnkre ugrott. Azt hiszem, abban a tévhitben volt, hogy csoportos ölelést csinálunk .. Na, ebből az is lett.
- Hahóóó! Lányok megjöttünk! - Hallottam meg hirtelen anyu hangját, majd csukódott a bejárati ajtó. Ez..Ez azt jelenti, hogy Josh is haza jött. Teljesen kétségbe estem! Mi van, ha már elfelejtett? Mi van, ha már nem szeret annyira mint régen? Mi van, ha már csak a banda tagok számítanak neki? . . Sofy és Jenna meglöktek két oldalról, így én kiléptem a konyhából. Pár másodperccel később ők is kiléptek, azzal a különbséggel, hogy ők jöttek maguktól.
És igen, ott állt..A csomagok mellett egy rakás bevásárló szatyorral és kis ajándékos táskákkal.
**

Bemutatkozás*

Bemutatkozás.

              

Sziasztok!

Emilie Devine vagyok.Londonban élek, fotósként dolgozok egy stúdiónál, szeretek utazni és van egy bátyám, Josh.
Egy kis történetet szeretnék most veletek megosztani.Igazából eddig a naplóm lapjain tartottam, de úgy érzem másnak is tudnia kell rajtam kívül, hogy mit éltem át, hogy min mentem keresztül és, hogy mennyire-de mennyire szeretem azokat az embereket, akik boldoggá tettek.Bárhogy is nézem, imádtam az életem azon részét, amikor megismerhettem új ismerősöket és barátokat.És a szerelmet...Kétszer is átéltem azt a csodálatos érzést.De ha engem kérdeztek, sosem bántam meg! :)

-'remélem érdekel majd titeket ez a kis történet! :D