2. rész*

Meghoztam ezt is! Remélem gyarapodtok! :D Jó olvasást! ;) xx

Josh & Em .

"És igen, ott állt..A csomagok mellett egy rakás bevásárló szatyorral és kis ajándékos táskákkal."


Láttam ahogyan végig mér mindhármunkat, majd a szemét hosszabb ideig rajtam tartja. Kicsit láttam ahogy meglepődik. Na igen. Én és a megújult stílusom. Remélem azért nem lesz ellene kifogása. Természetesen hordom azokat amiket nekem vett, hiszen azok tükrözik régi énemet. Szeretem azokat a ruhákat. Igazán, de mostanság kicsit fiúsabb hobbit űzök, amikhez nem jók a szoknyák, a topánkák és akkor a táska kiegészítőkről ne is beszéljünk! Lejjebb hajtottam a fejem.. Nem mertem a szemébe nézni, mert féltem, hogy talán megharagudott rám.
- Em! - Szólal meg kicsit halkan Josh. Én ösztönösen felemeltem a fejem. És a szemébe néztem. Kicsit mintha könnyes lett volna a szeme, de lehet, csak azért láttam úgy, mert nekem már potyogtak a könnyeim. Arcomon végig folyt egy-kettő, de mindet letöröltem. Úgy gondoltam, nem kellene így látnia. Erős vagy, erős vagy, erős vagy.
- Rég láttalak. - Mosolygott. És mosolya oly széles volt, hogy engem is mosolygásra késztetett. Nem bírtam tovább és nekifutásból a nyakába ugrottam.Talán várta, talán látta mire készülök, vagy csak megérezte, mert mikor a nyakába ugrottam szorosan ölelt át.
- Hiányoztál bátyó. - Suttogtam a nyakába.
Hirtelen eltűnt lábam alól a föld. Kétségtelen. Felemelt. Gyerekes kacajjal pörgetett meg a csomagok közt.
- Te is nekem húgi. - Lerakott a padlóra és még egyszer végig mért, tetőtől-talpig. Aztán még egyszer és még egyszer. Miután ezt még 100szor megcsinálta felvont szemöldökkel mosolygott rám tovább.
- Megváltoztál Em. Melyik pasi miatt voltál képes így megváltozni? - Szűkre összehúzott szemmel nézett rám.
Hűvös tekintettel néztem rá fel. De nem tagadhatom, hogy mindeközben mosolyogtam, mert tudtam .. Ha visszajön a turnéról, vele együtt visszajön a "haegyujjalisahúgocskámhoznyúlszkinyírlak" bátyám.
- Josh! - Szólt rá anya elég mogorva hangsúllyal, de láttuk, hogy mosolyog.
- Khmm.. Gyerekek. Én nem szeretném megzavarni az idilli pillanatokat, de van itt még 2 lány és én is már a nappaliban szeretnék lenni. - Basszus! Jenna és Sofy .. Fene egye, hogy elfelejtettem.
- Óóóó, igen! - Homlokon csaptam magam és hátrafordultam feléjük. - Bocsii! - Bevetettem a híres kis kutya szemeimet. Ők csak furán néztek felém. Lehet, hogy természetes, hogy ennyire örülök a bátyámnak? Vagy ezt csak ők veszik ilyen lazán? Hmm..
- Szia Josh! - Köszöntek egyszerre mindketten. Ezek összebeszéltek?!
- Sziasztok!
- Beljebb mehetnénk végre?! - Asszem' apu ideges lett.
- Öhmm, persze. - Fordultam felé és bólintottam egyet. Apu biccentett és megindult, az sugallva, hogy akkor rajta, indulás. Mindenki arrébb állt és elengedtük magunk mellett.

Szerintem nem is zavarta, hogy Josh 3 bőrönddel és 2 sport táskával áll az ajtóban. Az ajándékos zacsikról meg ne is beszéljünk, mert abból legalább 30 volt - nem olyan nagy szatyrok -, gondolom minden rokonnak egy ajándék.
- Na jó lányok, vigyük fel ezeket. Aztán megcsináljuk az ebédet is. - Nézett körbe, majd rámosolygott Joshra. Ő pedig egy szem forgatással díjazta ezt.- Nem vagyok a lányod. - Josh felkapott 1 sport táskát, az egyik bőröndöt és még 3 ajándékos zacskót. - Igyekezhetnétek, mert a repülőn nem volt jó kaja. - Majd sarkon fordult és felment a lépcsőn. Anyu kétségbe esve nézett utána.
- Mrs. Devine, nyugodjon meg. - Mosolygott rá Sofy. - Elbírjuk ezeket, csak nem egyszerre. - Folytatta.
- Sofy drágám. Hányszor mondjam még el, hogy hívj nyugodtan Elenának? Nem vagyok annyira öreg! - A végét olyan tettetett sértődöttséggel mondta, hogy ha nem ismerném, esküszöm bevenném a hangsúlyt!
- Értem.. Elena. - Ízlelgette Sofy a nevet, pedig már rengetegszer el lett neki mondva. Mi Jennával csak mosolyogtunk. Tény, hogy Jennát régebb óta ismerem, mint Sofy-t, ezért ő már tegezi anyut. De Sofyval is több, mint 4 éve barátok vagyunk. Ideje lenne megjegyeznie.
- Na lányok, akkor ezeket vigyük föl. Aztán nem sokára nekiláthatunk az ebédnek is. - Mosolygott Josh-ra.
- Ahh.. A fiad vagyok. NEM a lányod. - Josh dühében felkapott  3 ajándékos zacskót, 1 sport táskát és megfogta az egyik bőröndöt. - Igyekezhetnétek, mert a repülőn nem volt valami jó a kaja. - Unott pillantást vetett felénk, majd sarkon fordult és felment az emeletre.
- Ez így nem lesz annyira nehéz. - Néztem a többiekre mosolyogva, de csak "te hülye vagy?!" pillantásokat kaptam, szóval inkább felkaptam a másik sport táskát, a 2. bőröndre pakoltam 2 zacsit és mentem én is Josh után. Na igen, de a lépcsővel nem számoltam. Mire kitaláltam, hogy hogyan is menjek fel rajta, addigra anyáék is beértek.
Nagy nehezen feltrappoltam a lépcsőn és bementem Josh szobájába. Ezt se kellett volna.
- Itt meg mi a franc történt?! - Néztem nagy szemekkel az én drága bátyámra.
- Én csak pakolom ki a cuccokat. - Olyan értetlen fejet vágott, hogy elröhögtem magam rajta.
- Josh, ez pakolás? - Még mindig nevettem. Folytak a könnyeim.
- Pasiból vagyok.
- Értem én, de ez a szoba úgy néz ki, mint ahova nem rég érkezett egy bomba.
- Tök mindegy, itt nem az a probléma, hogy hogyan néz ki a szobám. Itt az a baj, hogy nem tudom eldönteni, melyik ruha tiszta és melyik szennyes. - Nézett rám Josh nagy szemekkel.
- Ühümm.. Segítsek?
- Jó lenne. - Sóhajtotta.
- Rendben. Pillanat. - Ledobtam mindent a kezemből és kifutottam a kis folyosóra. - Anyuuuuuu! Ne hozzátok be a szobába a cuccokat, csak a 3. bőröndööööt!! - Úgy üvöltöttem, ahogy csak tudtam.
- Jó kicsim, de ne üvölts kérlek. - Egyszeriben anyu bukkant fel a lépcső tetejénél.
- Upssz.. Azt hittem, hogy még mindig szenvedtek. - Húztam be a nyakam. - Mindent pakoljatok le az ajtó elé, a bőröndöt pedig vigye be valamelyik lány, DE NE TE! - Az utolsó három szót nyomatékosítottam. Anyu bólintott, lerakta cuccokat és lement a lépcsőn.
- Na, azt a bőröndöt vidd be Josh szobájába. - Támadtam le Sofyt, amint felért a lépcső tetejére. - Azokat - Mutattam a zacsikra. -, tedd az ajtó mellé. - Magyaráztam a 15 zacskóval teli Jennanak. ...